Még több cikk ›››

Megjelent az alábbi helyen:

Fodor-Szlovencsák K. (2008): A halál ténye a gyermek életében. Ferencváros, 2008. december

Fodor-Szlovencsák Katalin, pszichológus

A halál ténye a gyermek életében

Az emberek és ezen belül is gyerekek élethez-halálhoz való viszonya jelentős változáson ment keresztül a régmúlthoz képest. Korábban természetes módokon ismerkedtek meg a gyerekek a halállal, látták az állatok leölését, a mindennapi élet része volt a hozzátartozók elvesztésének megélése, a közös gyász. Mára a társadalmi és fizikai körülmények megváltozása is magával hozza a halál tényének elidegenedését, elszemélytelenedését. Ma a gyermekek nagy része felé az a kép közvetítődik, hogy a halál egy olyan esemény, ami kórházi körülmények között, öregkorban éri el az embert.

A gyermek halálról alkotott fogalmát, tehát jelentős mértékben befolyásolja a mai társadalom, a halál visszafordíthatatlanságáról, véglegességéről és arról, hogy minden élőlény meghal egyszer, a gyerekeknek világos, a felnőttekéhez hasonló elképzelése 6-10 éves korban alakul ki. Ekkorra már tudják, hogy a halállal együtt testi változások is végbe mennek az élőlényekben. A kis gyerekek többsége azt gondolja, hogy ha valaki meghal, az csak alszik, majd újra feléleszthető, vagy ha meg is halt, akkor csak kicsit, majd visszatér, addig él valahol máshol. A vallásosan nevelt gyerekek többsége pedig szétválasztja gondolkodásában a test és a lélek halálát, a lélek tovább élésében gondolkodik a halál után.

A szülők sokszor tanácstalanok a tekintetben, hogy mit mondjanak gyermekeiknek egy hozzátartozó halála kapcsán. Ez különösen azért nehéz számukra, mert sokszor a saját gyászukban ők maguk is össze vannak zavarodva, a veszteség nagy érzelmi terhet ró rájuk, maguknak is segítségre volna szükségük. Ebben az állapotban pedig még nehezebb a gyermekük számára megfelelő támaszként szolgálni és magyarázatot adni a történtekre. Általánosan azonban elmondható, hogy amikor a gyermekkel a halálról beszélgetünk, akkor korának, értelmi szintjének megfelelő magyarázatokat adjunk, kerüljük az elvont fogalmakat. Fontos tisztázni, hogy az elhunyt milyen szerepet töltött be a gyermek életben, esetlegesen nincs-e gyermeknek bűntudata annak halála, elvesztése miatt. A kisgyerekek ugyanis sokszor gondolják, hogy a halál valamilyen általuk elkövetett cselekedet, gondolat miatt következett be. Biztassuk a gyermeket, hogy érzéseit, fájdalmát mutassa ki és ne ijedjen meg a mi érzéseinktől sem. Végül pedig tegyük lehetővé, hogy a gyermek kérdezhessen tőlünk, így felszínre kerülhetnek rejtett, eltitkolt, szégyellt érzései.

Sokszor felmerül kérdésként, hogy a gyerekeket elvigyük-e a temetésre. Amennyiben a gyermek olyan életkorban van, hogy tisztában a halál tényével, annak összes aspektusával, akkor vele együtt el tudjuk dönteni, hogy milyen hatással lesz rá a temetés, szeretne-e azon részt venni. Kisebb gyerekeknél, akik kevesebbet értenek belőle inkább valamilyen búcsúra adjunk lehetőséget, lehet ez egy rajz, amit elviszünk a temetőbe később, vagy valamilyen személyes tárgy, ami segíti az elválást az elhunyttól.