Még több cikk ›››

Megjelent az alábbi helyen:

Szántai G. (2009): Amikor anya kórházba megy.... Ferencváros, 2009. január

Szántai Gabriella, pszichológus, gyógypedagógus

Amikor anya kórházba megy...

Olykor csak egy kisebb probléma orvoslása miatt egy-két napra  kórházba kell feküdnünk. Legtöbbször veszélytelen, rutinbeavatkozások ezek. Talán nem is gondolunk arra, hogy beavassuk, felkészítsük gyerekeinket.

NE TITKOLÓZZUNK!

Sokszor ringatjuk magunkat abban az illúzióban ,hogy sikerül a gyerekek elől eltitkolnunk a valóságot. Egy-egy elejtett szó, egy gesztus is elárulja a titkot. Sok gyerek nem tud mit kezdeni az őszintétlenséggel, nem szól, nem adja a jelét a félelmeinek, azok esetleg egészen más úton nyernek kifejezést.

NEM RITKASÁG, HOGY A GYEREKEK FANTÁZIÁJA TÚLSZÁRNYALJA A VALÓSÁGOT

Fájdalmasabbnak, rosszabbnak, nehezebbnek képzelhetik el a helyzetet mint amilyen valójában. Ha az életkoruknak, személyiségüknek megfelelő módon, tőlünk értesülnek a várható történésekről és azok következményeiről, akkor nincs szükségük a szorongató hiányt félelmeikkel betölteniük.

FOGALMAZZUNK POZITÍVAN!

Meséljünk arról, hogy milyen pozitív következményekkel fog járni a beavatkozás. Nem fáj majd itt, nem szúr majd ott. Hozzunk föl korábban átélt jó élményeket, amikor őket meggyógyították, fájdalmaikat enyhítették. Ezek legyenek előtérben, de ne palástoljuk a lényeget. Mondjuk el, mit fognak majd látni, mi fog elmúlni, mi az, ami megmarad. Szelíden, finom kifejezésekkel szóljunk. Gondoljuk át előre mit fogunk mondani, készüljünk fel a várható kérdéseikre.

Alaposan gondoljuk végig, hogy távollétünkben mi fog változni a gyerekek megszokott napirendjében. Erről is beszéljünk. Fontos tudniuk előre, hogy ki fogja őket hazahozni az óvodából, ki olvassa majd az esti mesét. Kitalálhatunk közös titkokat is. Eszti és az anyukája megbeszélték, hogy lefekvés előtt mindketten felnéznek a Holdra és egymásra gondolnak. Vihetünk mi magunk is egy plüssállatot, annak a kölykét pedig előkészítjük a gyermekünknek. Az állatok mindent megbeszélhetnek, kivel mi fog történni, mikor találkoznak újra. Ha van lehetőségünk, tervezzük meg a kórházban töltött időszakra a gyerekek programját. Ez számunkra is megnyugtató. Ne felejtsük: olyan helyzetet kell teremtenünk, amelyben magunkra, a gyógyulásra tudunk figyelni.

AMIKOR ÚJ BABA ÉRKEZIK

Miután a legtöbb kisbaba kórházban jön világra nem meglepő, hogy gyerekeink fejében is összekapcsolódik a betegség és a várandósság, a betegség és a gyerekszületés ténye. Ha harmonikusan, közös élményekkel teli vártuk a kistestvért kilenc hónapon keresztül, beavattuk a nagyobbakat a készülődés izgalmaiba, akkor is van még bőven teendőnk: Meséljünk a gyerekeinknek  a gyerekszületés természetességéről. Válasszunk olyan helyet a gyerekszüléshez, ahol mi magunk is természetesen tudunk viselkedni - ahol nem betegnek, hanem egészséges kismamának érezhetjük magunkat, ahol biztonságban vagyunk. Ezt a gyerekek is látják, érzik, ők is megnyugszanak, ha édesanyjukat  kiegyensúlyozottnak érzik.

HA IGAZÁN NAGY A BAJ

Ha komolyabb betegség miatt kell távol legyünk a családtól se viselkedjünk másként. A gyerekek kitűnő érzékeikkel jól megérzik, hogy aggódunk, hogy döntésre készülünk, hogy számunkra fontos dolog előtt állunk. Ilyenkor is bízhatunk az érzéseinkben. Mi szülők ismerjük legjobban gyerekeinket, tudjuk, hogyan szólhatunk hozzájuk, melyik gyerek mit bír el.

Bizonyára sok kérdésre kell válaszolnunk, némelyikre akár többször is egymás után. Visszatérve azonban jó éreznünk, akármi is történt, egy valamit, a gyerekeinkkel való hiteles, őszinte viszonyunkat nem veszítettük el.