Kiss Csabáné, Szabó Tünde

"Sárkánykodás a diszek ellen"

Könyvtári foglalkozások diszlexiás gyermekeknek a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Sárkányos Gyermekkönyvtárában 2007. okt.-2008. jan.

A foglalkozások szervezésének célja, hogy a diszlexiás gyermekeket "közelebb vigyük a könyvtárhoz", megismertessük és kedvet keltsünk a szabadidő eltöltés eme formájához, a gyermekkönyvtár látogatásához.

Igyekeztünk a témaválasztáskor figyelembe venni az iskolai olvasás- irodalom tananyag struktúráját. Minden foglalkozáshoz kapcsolódott egy-egy kézműves tevékenység, mely hozzájárult a lezáró összegzéshez. Igyekeztünk minél több dramatikus játékkal előhívni és/vagy  segíteni az önálló szövegalkotást, valamint a metakommunikációs készségeket. Ezek a játékok segítették a csoport együttműködési készségét is.

Egy-egy témához igyekeztünk olyan könyveket választani, melynek betűtípusa, mérete, szövegtagolása lehetővé tette a diszlexiás gyermekek számára is az ismeretszerzést.

A könyvtár könyvei közti eligazodást kezdetben rajzos piktogramok segítették, majd a foglalkozások előrehaladtával már biztosan tájékozódtak a gyerekek a szabadpolcon elhelyezett könyvek között.

Mivel a foglalkozáson résztvevő gyermekek közül eddig csupán ketten jártak rendszeresen könyvtárba, ezért fontosnak tartottuk annak a "bátorságnak" is a kialakítását, melyet az érdeklődés, segítségkérés jelent a könyvek megtalálásában, kölcsönzésében. Ebben is egyre nagyobb önállóssággal, kellő jártasságot szereztek a gyerekek, bátrabban érdeklődtek, kérdeztek, kértek segítséget. Minden résztvevő gyermek könyvtári tag lett, s rendszeresen kölcsönöztek könyveket.

Foglalkozásaink diszlexiás gyerekek számára szerveződtek, s több célt szolgáltak. Azzal mindenki tisztában van, hogy néhány könyvtári órával a tanulási nehézségek nem kiküszöbölhetők. Nem is ez volt a cél. A könyvtár megismertetésével, megszerettetésével, használatának megtapasztalásával, s talán elsősorban annak az igénynek a kialakításával, hogy hasznos segítőtársat lássanak ez intézményben, szerettünk volna olyan technikákat , jártasságokat, érzelmi kötődéseket kialakítani gyermekeinkben, amelyek növelik esélyeiket társaik között. S ha e célokból valamit sikerül megvalósítanunk, ezzel sok gátlástól szabadítjuk meg őket, bebizonyítva, hogy sok területen nemcsak felzárkózni, de megelőzni is képesek „egészséges” társaikat.

Az első foglalkozás napján megismerkedtünk a könyvtárral, mint épülettel, s mint intézménnyel. Sétánkat az intézmény makettjénél kezdtük. Láthattuk kívülről a gyönyörű palota és a hozzá szépen illeszkedő új épületrész szerves egységét, harmóniáját. Majd bejártuk az épület legszebb termeit. Beszippantottuk áhítatos csendjét, megéreztük, milyen hangulatban lehet itt elmélyedni egy-egy érdekes, hasznos könyvben. Ezután elfoglaltuk átmeneti „otthonunkat”, a gyermekrészleg különtermét, a Sárkányos udvar mellett. Mivel tanítványaink zöme még nem járt könyvtárban, megnéztük a szabad polcokat, felhívtuk figyelmüket az ott látható könyvek elrendezésének logikájára. S hogy önállóan képesek legyenek megkeresni néhány kötetet, piktogramokkal látták el a polcokat. Ezek segítségével a kisebbek és nagyon nehezen olvasók is könnyen ráleltek az áhított könyvekre. Majd visszavonulva kuckónkba, arról beszélgettünk, hogy írás hiányában hogyan küldenének üzenetet közel-távolba. A javaslatokból vázlatosan kialakult a kép a történelem előtti népek hasonló célt szolgáló módszereiről, melyek közül bemutattuk a homokba rajzolást, fakéregre festést, csomózást, rovátkolást. Ezek közül választva a gyerekek is elküldték üzeneteiket egymásnak. Abban egyetértettek, hogy az írott üzenet mégis csak egyértelműbb, s ennek apropóján megbeszéltük  az írás kialakulását, az első könyvek megjelenését. Itt felidéztük a könyvtári sétán látott Budapest gyűjtemény ritkaságait, a kézzel írt kódexeket, Mátyás Corvináit.

A sok látnivaló, megbeszélés után a pici kézizmok megdolgoztatásaként mindenki elkészítette a maga minikönyvét, melyet gyönggyel lezárt zsinóron a nyakába is akasztott. S hogy a hasznos tudnivalókat el ne felejtsük, kiscsoportban visszatértek a szabad polcokhoz, ahonnan titokban leemelt könyvekkel tértek vissza. A többiek a kötet címét, témáját látva megkísérelték kitalálni, honnan származnak.. Búcsúzóul a csapatok rövid könyvajánlót készítettek kedvenceikről. A foglalkozás után szép számmal siettek beiratkozni a könyvtárba, legnagyobb örömünkre szüleikkel együtt.

A második találkozáskor már otthonosan vackolták be magukat a barátságos terem puha, színes párnái közé. A mai témánk a versek, verses mesék. Megbeszéltük , mi teszi a verset verssé? Számukra egyértelműen a rím. Felidéztük néhány költőnk nevét, támaszkodva a gyerekek ismereteire. A bátrabbak el is mondták kedvenc költeményüket. Őket látványosan ünnepeltük, hiszen a diszes gyerekek számára a verstanulás óriási kihívás. Ha verset írni nem is, de a rímekkel játszani mi is megpróbálkoztunk. Mint minden feladatot, mely a játék lehetőségét kínálta, ezt is örömmel várták. Rímpárokat láttak szókártyákon, melyeket sokukkal felolvastattunk. Jó volt látni, ahogy kivárják a silabizálók lassabb tempóját, s megtapsolják a sikeres felolvasást. Rímpárok: látom-álom, autó-ajtó, nyári-Sári, bögre- törte, ázik-fázik, stb. Majd előkerülnek a kétsoros versek, melyek hiányzó rímpárjait az előzőekkel kellett kipótolni. Ilyen megoldások születtek:

Alvás közben gyakran látom,

Nem valóság ez, csak álom.

De szép ez a piros autó,

Kár, hogy nincsen rajta ajtó.

Tarka ruha, könnyű, nyári,

Fel is veszi reggel Sári.

A rímfaragás után irány a könyvespolc! Az összegyűjtött kötetekből kiválasztjuk az ismert verseket, melyeket ritmuskísérettel, mozgással,tapsolással mondunk el.

A könyveket be is mutatják egymásnak a gyerekek, így az is kiderül, kinek melyik költő versei tetszenek és miért?Az iskolai tanulmányaikra támaszkodva néhány életrajzi adat is kiderül a kedvencekről. Majd előkerülnek a hatalmas csomagoló papírok, amelyekre csoportmunkával a verseket illusztrálják különböző technikák felhasználásával.Legtöbben a vízfestést, zsírkrétát, temperát választják, néhányan keverik e technikákat.

Befejezésként elővesszük Varró Dániel: Túl a Maszathegyen c. kötetét, amely apropóján szót ejtünk a verses mesékről is. Mivel a gyerekek közül többen látták a mű színpadi adaptációját, nem ismeretlen előttük Andris, vagy Lecsöppenő Kecsöp Benő alakja. Mivel a könyv betűtípusa és betűmérete a diszlexiás gyerekek számára nehezen olvasható, két verset kigépelünk belőle, s így könnyebben megismerkedünk velük. Ezek humora és mai témája segíti a gyerekeket e finom nyelvi lelemények megértésében és élvezésében, ami nem titkolt célunk. Hogy a könyv elolvasását még motiváljuk, hatalmas térképet készítünk közösen a cselekmény helyszíneiről,s itt elhelyezzük a szereplők megfestett figuráit is. Ahogy abban reménykedtünk, a foglalkozás után a könyvtár egy időre nélkülözni volt kénytelen az összes Varró kötetet.

A harmadik alkalmat a mesék földjén barangoltuk be. A hangulatkeltést Szabó Gyulára,és az általa elmondott A rátóti csikótojás c. népmesére bíztuk. Jól választottunk! Miután megbeszéltük a hallottakat, jókat derülve a szereplők csacskaságain, csoportokban tovább ismerkedtünk a történettel elolvasva azt. A gyerekek tudták, hogy jelmezekbe bújva elő fogják adni a mesét, így már olvasáskor megkezdődött a sutyorgás a lehetséges szereplők kiválasztásáról. A fontosabb szereplők neveit szókártyákra írtuk, megbeszéltük a helyszíneket, s a szükséges kellékeket. Miután ez megtörtént, rövid technikai megbeszélést követően bemutatkoztak az előadó csapatok. Lényeglátásukat, humorérzéküket megjelenítő játékokat a könyvtár dolgozói is jókat derülve honorálták.

A játék után jól esett a könyvtár csöndjében a szabad polcokon böngészni,  és olyan népmesegyűjteményeket leemelni, amelyeket a többieknek elolvasásra ajánlottak. Az ügyesebbek meg is tudták indokolni választásukat. Megfigyeltük, hogy a foglalkozások félidejében milyen biztonsággal közlekednek a polcok között, s láthatóan természetes a mozdulat, ahogyan a könyveket kiemelik.

Úgy gondoltuk, hogy ennyi előtanulmány után mi is megpróbálkozhatunk a meseírással. Hogy valamennyi segítséget kapjanak a témaválasztáshoz, meg egy kis olvasást is belopjunk a feladatba, szókártyákon esetleges szereplőket, helyszíneket, felhasználható szókapcsolatokat tettünk eléjük.Pl: Paszuly Pista, Bab Juliska, Bundás négylábú, csilingelő harangvirág, kitört kerítés, kocsizörgés, megmenekültek, forró kakaó. Tisztázzuk a párbeszéd alkalmazásának

lehetőségeit és erényeit a történetekben, s a többit a csoportokra bízzuk. A művek megszületését bábokkal való bemutatás követi. A bábok ma is láthatók a Gyermekkönyvtár kölöntermében.

 A negyedik témánk anyanyelvünk talán legizgalmasabb, legérdekesebb leleményeivel

foglalkozott, a szólásokkal, közmondásokkal, kiolvasókkal, névcsúfolókkal. Több szempont is indokolta az ilyen nyelvi játékokkal való foglalkozást. Elsősorban diszes gyermekeink bizonyos képességeinek hiánya, amely számukra igen megnehezítheti a humor áthallásainak , a mindennapi szóhasználattól merőben eltérő megfogalmazásainak, illetve értelmezhetőségének megértését. Bár tapasztalataink szerint ezek a nehézségek legalább ennyire érintik az „egészséges tanulókat is, hiszen olvasási kultúrájuk nem sokban tér el az érintett csoportétól. Másrészt előkészítésnek szántuk a Mátyás királyról szóló témákhoz, hiszen a róla szóló irodalom bőséges tárháza az előbb említett nyelvi játékoknak, s célunk nemcsak ezek könnyedén való elolvasása, de megértése, értelmezése, sőt szellemi csemegeként való élvezete is volt. A polcokon való tájékozódást segítő piktogramok  útmutatásai alapján gyerekeink könnyedén kiválasztották azokat a köteteket, amelyek a minket érdeklő alkotásokat tartalmazzák. Igénybe vettük az internetet is,  így több csatornán jutottunk felhasználható irodalomhoz. Ezután három csoportban dolgoztunk: 1. csoport szólásokat gyűjtött, utánajártak eredetüknek, majd kiválasztottak egyet, amit pantomimmel előadtak a többieknek, egy másikból képrejtvényt készítettek. 2. csoport feladata számukra eddig ismeretlen kiolvasók keresése, ezeknek eredetéről való kutakodás. A kiválasztott anyagból egyet memorizáltak, s megtanították a többi csoportnak is.   A legvonzóbb feladat talán a 3. csapatnak jutott, akiknek minél több névcsúfolót lehetett gyűjteniük, s ezekből minél tréfásabb előadásban elmondani néhányat. A foglalkozás második felében  az eddigiek összegzéseként, de legfőként a játék szeretetét kihasználva jó hangulatú keresztrejtvény megfejtések, szóláskitalálók, szólásdominó következett. Néhány példa a feladatokból: szócsíkon szétvágott közmondások megfelelő összeillesztése, állatneveket tartalmazó  hiányos szólások kiegészítése a megfelelő állatnévvel, végül egy keresztrejtvény, aminek megfejtése egy ismert, humoros közmondás. E játékok egyénileg, illetve kisebb csoportokban zajlottak a gyerekek döntése szerint.

A munka befejezéseként közismert szólások értelmezéséhez  a megfelelő kézikönyveket kellett megtalálniuk a gyerekeknek, akik” korszerűbbek” kívántak lenni, lehetőséget

Kaptak ugyanezen feladatokat az internet segítségével elvégezni.

Következő foglalkozásunk, szám szerint az ötödik,  Mátyás korába vezetett. Egyik célunk volt megbeszélni a gyerekekkel, hogy mi a különbség a mese és a valóság között? Mi kínálhat megfelelőbb témát  ennek tisztázására, mint talán legismertebb királyunk személye és a róla fennmaradt hihetetlenül nagyszámú történet. Mivel legfiatalabb tanítványaink is rendelkeznek Mátyásról szóló ismeretanyaggal, ezeket próbáltuk összegyűjteni és rendszerezni. Már a munka címe is vonzó volt számukra: Gondolattérkép Mátyás királyról. Erre a hatalmas, valóságos térképre mindenki rátehette írt vagy rajzolt tudását a témáról, az általa megválasztott formában. Felkerültek ide évszámok, események, személynevek, városnevek, mesecímek, mondák gyűjteményeinek címei. Ekkor még nem került sor arra, hogy a valóság és a mese elemeit különválasszuk. Ezek után utunk a könyvespolcokhoz vezetett, ahonnan nagyszámú és műfajú könyvet emeltek le a gyerekek megkötés nélkül, kizárólag a királyra fókuszálva. A kötetek közül kiválasztottuk Szép Ernő Mátyás király tréfái c. kötetét, s három csoportban feldolgoztak egy-egy történetet közös elolvasás után. Jelmezeket készítettek, kiosztották a szerepeket, s nagy titokban felkészültek a történetek megelevenítésére. Ezekben a feladatokban különösen megfigyelhető a diszes

gyerekek intelligenciája, kreativitása, humora, amely képességekre” várakat”lehet építeni. Miután jól kinevettük magunkat a kacagtató megjelenítéseken, felvetődött a kérdés, hogy a történeteknek volt-e, s ha igen , mi a valóságalapja, s mi a kitaláció, a mese. Ezekkel az új információkkal kiegészítettük a gondolattérképet, amely ekkorra már roskadozott a tudnivalóktól. Ezután Szép Ernő könyvének tartalomjegyzékét használva villámkérdéseket tettünk fel Mátyásról, melyek megfejtése egy-egy monda címe volt. Az aktív munka jutalma ezúttal a Magyar Népmesék sorozatból az egyik mesefilm megtekintése lett.

Az utolsó foglalkozás témáját  a gyerekeknek kellett megfejteniük: szótagokból, illetve betűkből összeállítva Mátyás király , ill. Hunyadi Mátyás nevét. Miután jót mulatva megindokolták a két megfejtés azonnosságát , kiegészítettük a témát Mátyás korával, a renaissanse-val. Kézikönyvek segítségével utána néztek a szó jelentésének, értelmezték, és összegyűjtötték meglévő tudásukat a korról. Szókártyákat kaptak, amelyek segítették a kor jelentős tudósainak, művészeinek szakterületük szerinti csoportosítását. A könyvtár kínálatából elsősorban a következő munkákat ajánlottuk figyelmükbe: Magyar értelmező kéziszótár, Usborne gyermekenciklopédia, Larousse képes világtörténelem reneszánsz kötete, Nemzetközi Corvinakiállítás az OSZK-ban, Esztétikai kislexikon, Ruffy Péter: Bujdosó nyelvemlékeink. E kötetek segítségével, valamint a Budapest Gyűjtemény vezetője közreműködésével képet alkottak a  szokásokról, képzeletbeli utazást tettek a kor Itáliájába, látták Leonardo da Vinci és Michelangelo legszebb munkáit, fogalmat alkottak az  akkori higéniás szokásokról, a divatról, lakáskultúráról. E tudnivalókat a rendelkezésre álló dokumentumokon kívül egy előre összeállított internetes böngészőn is megkeresték, mely lehetőség igen komoly motivációt jelentett a gyerekek számára. Elképzeltek egy udvari bált Mátyás palotájában. S hogy a hangulat minél átélhetőbb legyen, korabeli zene szólt a Sárkányos teremben. Megszemélyesítettek olyan hírességeket, akiket fogadtak, vagy fogadhattak a királyi udvarban. Az esztétikai élményt fokozandó, mindnyájan iniciálét készítettek nevük kezdőbetűiből, támaszkodva a Corvinákban látottakra, s kiegészítve kreativitásukkal, maiságukkal, gyermekségükkel.

Az utolsó délután fénypontját az udvari bál megelevenítése jelentette, ahol a könyvtár birtokában lévő gyönyörű korhű ruhákban mindnyájan Mátyás királlyá, Beatrix királynévá, udvarhölgyekké és lovagokká lényegültek, s két gyermekké váló tanáruk lépéseit követve táncra perdültek. A lelkesebbek a maguk készítette reneszánsz csörgővel emelték a báli hangulatot. S hogy a hagyományokat híven kövessük, a fáradt táncosok hatalmas fatálról igazi gyümölcslakomával frissítették fel magukat.   

A foglalkozások alatt úgy tűnt, hogy a gyerekek elfeledték nehézségeiket az olvasás tudományában, s a meséket, verseket, könyveket kedvvel vették kezükbe, szívesen olvastak föl belőlük. Talán egy lépéssel közelebb jutottak nehézségeik leküzdésében.